2.exp
Az összeadás tulajdonságai közül ismert és megszokott:
a, b, c= a+b
A modellben központi szerepet játszik a és b különbsége, amit u=b-a jelöl.
Az u értéket összehasonlítjuk a kisebbik értékkel, a-val, így előáll k=(b-a)-a=b-2a.
A kommutativitás igényeinek megfelelően, ugyanezt megtesszük –u=a-b felhasználásával, amiből előáll q=(a-b)-b=a-2b.
Összeadva az így kapott különbségmértéket az eredeti különbséggel, a következőket kapjuk:
t = k + u = (b-2a) + (b-a) = 2b – 3a és
w = q + (-u) = (a-2b) + (a-b) = 2a – 3b.
Az összeadást tehát a két argumens, a és b, összegén felül leírjuk az „egyik különbsége a másik kétszereséhez képest” és „az egyik kétszerese különbsége a másik háromszorosához képest” logikai szemszögek használatával is, mégpedig úgy, hogy az „egyik” és „másik” szavak helyett felváltva, értelemszerűen a „kisebbik”, majd a „nagyobbik” fogalmakat használjuk.