8.exp
Az egységes tér fogalmában van valami a józan paraszti észből.
Egy valaminek, ami két részből áll, az adja meg a helyét, hogy mekkora
- a) a két rész együtt,
- b) a kisebbik duplája és a nagyobbik közti különbség és
- c) kétszer a nagyobbik minusz a kisebbik.
Ebben van valami mélyen hétköznapi, archaikus. Elképzelhető, hogy delfinek, kutyák, majmok, stb. amikor egy nagyobbik és egy kisebbik között választanak, valami hasonlóan alapvető algoritmust használnak. Mennyivel nagyobb az egyik, mint a másik duplája ugyanaz a kérdés, mint hogy eléri-e az egyik a másik felét. Természetesen az, hogy a kettő együtt mekkora, játszik valami szerepet, de az érzékszervek és a gondolkodás technikája azt mutatja, hogy a Természet formákat és arányokat abszolút nagyságtól elvonantkoztatva is tud használni.
Ha ez a fajta természetes intelligencia szabályozza az idegsejtek működését, absztrahált térelképzeléseink egy olyan folyamattól absztrahálnak, amely mélyen a gondolkodás szintje alatt van, tehát a fiziológia, kémia, fizika, matematika, logika szabályai szerint működik. Feltételezhetjük, hogy valóban létezik egy természetes rend, amely a természetes számok segítségével leírható. Ez a természetes rend annyira természetes, hogy az absztrakció folyamata elvonatkoztat felőle. Az akulturáció folyamata arra tanítja az embert, hogy megtanuljon a világgal úgy bánni, hogy impulzív, ösztönös hozzáállásainak ellenállni tudjon. Mint Wittgenstein mondja: "a szem nem látja saját magát", így a térlátás elméletét könnyebb absztrakt szinten belátni, mint az ott használt elveket gyakorlatba átvenni.
A két könyvelésileg pontos euklideszi tér tengelyeit az (a+b), (b-2a), (a-2b), mint kívüli és (a), (b), (b-2a), (a-2b) mint belső osztályozások adják meg.
Mivel a ≤ b, ezek az értékek 0 körüliek. Tehát a térelképzelés alapvetően a Nulla fogalmával van élmény szerinti rokonságban.