Az, hogy egy 3 (vagy több) dimenzós térbeli alak egyidejűleg kétszer szerepel egy két-dimenziós logikai elképzelésben, amely lineáris elrendeződésekből adódott, nem lehet meglepő, hiszen a genetika mutatja, hogy az információ, amelyet a kész sejt, tehát egy 3 vagy több dimenzióbeli alakzat, tartalmaz, ugyanúgy megvan kétszer egy-egy két-dimenzionális alakzatban, amelyet egy egy-dimenzionális sorrend rendez. Ez a DNS, amely kettő darab, egymással azonos jelentésű, két-dimenzionális alakzat (x: melyik hely, y: melyik biokémiai alakzat), amelyeket egy egy-dimenzionális hatás rendez sorrendbe.

Feltételezünk egy könyvelési együtthatót, amely a táblázatból kiolvasható. Ez megmutatná, milyen értékek között mozoghat a lánchossz-súly arány. A teret kialakító láncokban ez az érték 6 ill. 18, tehát ezt vesszük egységnyi tértömeg-értéknek. A nem-térbeli ritmusok taktusai igen eltérő lánchossz-súlyarányt mutatnak. Lehet, hogy a megfigyelt folyamatok fizikai ill. kémiai határait az szabja meg, hogy a logikai szinten mögötte rejlő átrendeződés elér egy paraméterek szabta határt.

A pont egységtömegét a tér tulajdonságai adják. Különbözőségeiket egyrészt az adja, hogy a tér különböző helyein vannak, másrészt az egymástól független állapontváltozások során deszinkronizálódnak és különféle igények lépnek fel a súly és a térszegmensek elrendezései során. Felállíthatunk egy mértékegységet, amely az egy ponthoz tartozó súlyt meghatározza, így térszegmenseket és pontokat meg tudunk a „túl híg”, „közepes” és „túl sűrű” fogalmakkal különböztetni.

a ≤ b α,β

SQ_αβ ( SQ_αβ = SQ_γδ ) α,β_γ,δ a, b teljes